A kápolna:
1792-ben építette a falu katolikus lakosai számára gróf Teleki Borbála. A kápolna építészeti megjelenése is ezt az időt támasztja alá. Ezek a hullámosan ívelő oromfal, a lekerekített sarkok és a homlokzat hegedű alakú nyílása. Az épület külső és belső megjelenése teljesen egyszerű, semmilyen különlegességet nem visel magán.
A kúria:
Építését négy periódusra oszthatjuk.
Az első periódus a 18. század végére, és a 19. század elejére tehető. Az „L” alakú épület a kápolna nyugati falához kapcsolódik, ezért a kápolna nyugati oldalán lévő két ablakot befalazták. Ebben az időben a kúriát az északi oldalon lévő kapun keresztül lehetett megközelíteni.
A keleti szárny alatt húzódó, téglából falazott, fiókos dongával boltozott pince keskenyebb, mint maga a szárny és nem az épület teljes hosszát foglalja magában.
A keleti szárnyrészt nyugati falában, a lábazattól kissé magasabban helyezkedtek el a fűtő, vagy szenelő-nyílások, amelyeken keresztül fűtötték az épület reprezentatív helyiségeit.
A második építési periódusban erősen átalakítják az épület eredeti homlokzatrendszerét. Ekkor falazták el a szenelő-nyílásokat. Megszüntették, befalazták a szárnyépület keleti és nyugati falának vakablakait, valamint az egész épületen lévő összes barokk kori ablakot és az eredeti főbejárati ajtót is.
A falakat megemelték 40-60 cm-rel, a falkoronát holkeres párkánnyal zárják le. Az új bejáratot az épület keleti szárnyának tengelyében helyezték el. Ekkor készült a főbejárati terasz, valamint az északi szárny új bejárata.
A belső teret falakkal osztották fel. Ennek eredményeként, szárnyanként 4-4 helyiség jött létre. Ekkor készült a nagy bejárati előtérhez déli oldalról kapcsolódó szalon belső párkánya, valamint a mennyezet kör alakú stukkó dísze. Az ajtónyílásokban borított, vésett, kettős szárnyakkal ellátott szerkezeteket helyeztek el. A belső borításokat, valamint a szárnyakat horonnyal keretezett tükrökkel díszítették. A helyiségeket a sarkokban elhelyezett szép kályhákkal már belülről fűtötték.
Ezek a munkálatok valószínűleg 1912-re készültek el.
A harmadik építési periódus során készült el az északi szárny déli oldalához kapcsolódó, félnyeregtetővel fedett toldaléképület.
A konyhához pedig közvetlenül kapcsolódó cselédszoba létrehozására került sor. Ezek a munkálatok 1912 és 1934 közöttre tehetők.
A negyedik építési periódus már a II. világháborút követő időszak, amikor is az eredeti funkciókkal és értékekkel nem törődve önálló lakásokat alakítottak ki az épületben.
Elmondhatjuk, hogy a kúria a harmadik periódus végéig hűen tükrözte a vidéki, aránylag tehetős nemesség anyagi lehetőségeit, és harmonikus egységet mutatott annak életmódjával. Az épület magmaradt részletei komoly igényességről tanúskodnak még napjainkban is.
