„Vezesd őket, utat ne tévessz,
S magadhoz mindig hű maradj,
Mert élen állsz, és messze látszol,
Sose feledd: példa vagy!”
Ünnepélyes keretek között 2024. augusztus 8-án a Czóbel-kúriában került sor a megbecsülésünk és elismerésünk jeleként
László Józsefné részére
Korcsmáros János részére
Szalay József részére (posztumusz)
Anarcs Község Díszpolgára cím átadására.
Díjazott neve: Korcsmáros János
Korcsmáros János Kisvárdán született 1941. február 24-én. Itt járt általános iskolába, majd a kisvárdai Bessenyei György Gimnáziumban érettségizett 1959-ben. Ezután 1963-ban vette át diplomáját a felsőfokú tanítóképzőben. Tanítani Szabolcsbákán kezdett, majd Anarcsra került 1967-ben, ahová igazgató helyettesnek hívták. Már Szabolcsbákán is sok tantárgy tanításával bízták meg, tanított számtant, fizikát, éneket, testnevelés. Anarcson már földrajzot is oktatott, amihez elvégezte a földrajz szakot.
Tanítványait motiválta, megtalálta velünk a hangot, ösztönözte, segített őket.
Pedagógiai munkájának elismeréseként 1970-től igazgatói feladatot látott el, egészen nyugdíjba vonulásáig. Szívén viselte, hogy modern, korszerű iskola legyen Anarcson. Így sikerült elérni, hogy az addig három helyszínen folyó oktatás egy helyre az Iskola utca 2. szám alatt felépített, a régi iskolához csatolt, modern épületben folytatódjon. Az épületben kapott helyet a konyha és az óvoda is. Így a falu központjában egy minden igényt kielégítő oktatási centrum jött létre.
Az iskolához tartozott az óvoda és a konyha is, melynek szintén ellátta a vezetői feladatait.
Fiatal kollégáinak sokat segített, mindig mentorként állt mellettük, arra törekedett, hogy az anarcsi tanítói vagy tanári végzettségű fiataloknak lehetőséget, állást tudjon adni. Volt általános iskolai tanítványai közül ma is tanítanak, tanítunk az iskolában.
Idősebb kollégáival is jó munkakapcsolatot ápolt. Segítőkész volt, de következetes, ezért szerették mind a gyerekek, mind a kartársai.
Felesége Korcsmáros Jánosné Csizmadia Mária szintén a tantestület tagja volt, aki évek hosszú során a napközis gyermekek felkészülését, nevelését segítette. Gyermekeik az anarcsi iskolában végezték tanulmányaikat, mindkét lánya óvónő lett.
Szakmailag is kiváló szakemberként ismerték el a járásban. Versenyekre vitte tanulóit, és kollégáit is ösztönözte a versenyeztetésre. Hosszú igazgatói megbízása alatt számtalan elvárásnak felelt meg, hogy a térségben elismert, jó színvonalú legyen az általa vezetett nevelési-oktatási intézmény.
A község közművelődésében aktívan részt vállalt, évekig a kultúrház vezetését is ellátta. Hosszú éveken keresztül volt önkormányzati képviselő, ahol a közösség, az óvoda és az iskola érdekeit képviselte és tartotta szem előtt.
Munkássága példa számunkra és elismerésre méltó.
Díjazott neve: László Józsefné
László Józsefné (Szántai Anna) 1943. december 19-én született Kisvárdában. Iskola tanulmányait Kisvárdában kezdte, majd elvégezte az óvónőképzőt. Óvónőként 1963-ban Ajakon kezdett dolgozni. 1969. szeptember 1-jétől áthelyezték Anarcsra, ahol egy csoporttal indult meg az óvodai nevelés. Vezető óvónői beosztásban kapott, amit nyugdíjazásáig 1989. augusztus 1-ig látott el lelkiismeretes munkával.
Vezetése alatt az egy csoportos anarcsi óvoda a növekvő gyermeklétszám és az igények hatására további két csoporttal bővült.
Az óvoda működését Anarcs, Damjanich utca régi iskolaépületében kezdte meg. Vezetőként nagy gondot fordított a gyermekek életkori sajátosságának figyelembe vételére, a barátságos, biztonságos óvodai környezet kialakítására.
Szakmai fejlődésére igényes volt, folyamatosan képezte magát, az új módszereket beosztott óvónőinek is átadta, ösztönözte őket is a szakmai fejlődésre. Példát mutatott beosztottjainak munkafegyelemből, pontosságból, a munka iránti alázatból, amit beosztottaitól is elvárt.
Munkatársaival mindig emberséges, megértő volt. Beosztott óvónői szakmai fejlődésére nagy gondot fordított, saját példájával ösztönözve őket a gondos, pontos nevelő munkára.
A hosszú évek folyamán nagyon sok anarcsi gyereket neveltek az általa vezetett óvodában. A szülőkkel nagyon jó kapcsolatot tudott kialakítani, sok közös program, meghitt anyák napja, gyermekrendezvény fűződik a nevéhez.
A község életében is aktív szerepet játszott, közösségi rendezvényeken részt vett, gyermekeket készített fel műsorokkal.
Férjével, László Józseffel – aki szintén megbecsült tagja községünknek – két lánygyermeket neveltek fel, akik az édesanyjuk vezette óvodába, majd az anarcsi iskolába jártak.
Pannika néni elfogadó személyiséges, segítőkészsége, a munka iránti szeretete, a község és az óvoda fejlődésében betöltött szerepe méltóvá teszi az elismerésre.
Díjazott neve: Szalay József
Szalay József Szabolcsbákán született 1932-ben. Itt járt általános iskolában, a középiskola elvégzése után az Egri Pedagógiai Főiskola orosz nyelv szakára, levelező tagozatra iratkozott be. 1951-ben Pátrohán kezdett tanítani, majd 1954-ben áthelyezéssel került Szabolcsbákára, innen 1964-ben saját kérésére Anarcsra helyezték.
Nemzedékeket tanított az orosz nyelvre. Az orosz mellett magyar nyelv és irodalom és testnevelés tantárgyat is tanított, melyet nagy kedvvel végzett. Később még történelem tantárgyat is oktatott, amikor arra szükség volt. Ezeknek a tantárgyaknak a tanítását a képesítés hiánya ellenére példásan ellátta.
Tanítványaival kézilabda csapatot szervezett, mellyel szép sikereket értek el a körzeti versenyeken. Rendszeresen vitte a tanulókat, körzeti, járási versenyekre. Tanítványait motiválta, megtalálta velünk a hangot, ösztönözte, segített őket.
Pedagógiai munkájának elismeréseként igazgató-helyettesi feladatot látott el, egészen nyugdíjba vonulásáig 1992-ig. Részese volt azoknak a munkálatoknak, mellyel az iskolaépület megszépült, megújult. Szívén viselte, hogy modern, korszerű iskola legyen Anarcson.
Fiatal kollégáinak sokat segített, mindig mentorként állt mellettük. Idősebb kollégáival is jó volt a munkakapcsolata. Emberségéért szerették mind a gyerekek, mind a kartársai.
Felesége dr. Soós Julianna a község háziorvosa volt hosszú időn keresztül, így mindkettőjük ismerte a falu lakosságát, a gyermeket. A szülők, a falu lakossága is közvetlen, segítőkész, barátságos tanárként ismerte.
Nyugdíjazása után is szeretettel jött az iskolai rendezvényeinkre, érdeklődő volt az iskolai élet iránt, minden volt kollégájához és az új nevelőkhöz is volt egy-egy kedves szava, régi történeteiből sokat tanultunk, nevelési kérdésekben is segítségünkre volt még ekkor is.
Az iskolai és községi rendezvényeinkre is mindig meghívtuk, ezzel is próbáltuk számára megbecsülésünket megmutatni. Mivel már nincs fizikai valójában közöttünk, ezért számára posztumuszt adományozzuk az Anarcs Község Díszpolgára címet.
Az oklevél keresztlánya, Mária vette át.
Képke az átadásról:
