ÉPÍTSETEK UTAT A PUSZTÁBAN AZ ÚRNAK! PDF Nyomtatás E-mail
FacebookTwitterIWIWSatartlapGoogle bookmarkJP-Bookmark
2012. december 03. hétfő, 11:41

„Egy hang kiált: Építsetek utat a pusztában az Úrnak! Készítsetek egyenes utat a kietlenben Istenünknek! Emelkedjék föl minden völgy, süllyedjen le minden hegy és halom, legyen az egyenetlen egyenessé és a dombvidék síksággá! Mert megjelenik az Úr dicsősége, látni fogja minden ember egyaránt. – Az Úr maga mondja ezt.”

Ráléptünk egy olyan útra, amelyet a készülődés és a várakozás kettőssége jellemez, és amelyet az advent szavunk fémjelez. Beléptünk abba az időszakba, amit az év legszebb időszakának szoktak nevezni, hiszen ahogy mondani szokták, közeledik a szeretet ünnepe. Keresztyén szempontból ennek az ünnepnek a várása és megélése nagyon sok kritikát kaphatna. Mert sajnos ezzel az ünnepünkkel is úgy vagyunk, mint a legtöbbel, hogy vagy nem jól ünnepeljük meg, vagy eltorzítottuk már annyira, hogy igazi lényege elsikkad.
Istenünk azért adott nekünk ünnepeket, hogy feltöltekezzünk, erőt és reménységet merítsünk a hétköznapi küzdelmekhez. De ha jól megfigyeljük, akkor azt láthatjuk, hogy minden ünnep előtt adott egy felkészülési időt is. Karácsonyt megelőzi az advent ideje, húsvétot a böjti időszak.
Mindnyájan arra vágyunk, hogy ebben az évben is szeretettel és békességgel teljes karácsonyunk legyen. Erre viszont fel kell készülni. Az advent szó az Úr eljövetelét jelenti. Ám két véglet van arra vonatkozóan, ahogy az ember megérkezik karácsony estéjéhez.
Az egyik arra teszi a hangsúlyt, hogy várakozni kell. Ne tegyél semmit, csak várj! Várj, és a csoda megérkezik szívedbe, családodba!
A másik véglet, amit az emberek zöme választ ebben az időszakban, hogy cselekedj. Lassan munkálkodj azon, hogy olyan legyen a karácsony, amilyennek szeretnéd. Járd az üzleteket és vásárold meg a karácsonyi ajándékokat, vagy töltsd az időt ajándékok készítésével, tervezd meg, mi legyen a karácsonyi menü és rukkolj elő valami olyannal, ami csak ennek a napnak szól.
Az igazság valahol a kettő között van. Advent idején cselekedni is kell és várakozni is.
Ézsaiás próféta Igéje igazi adventi üzenetet hordoz és most abban próbál nekünk segíteni, hogy ne olyan legyen a karácsony, amilyennek mi szeretnénk, hanem olyan, amilyennek Isten szeretné tenni a számunkra.
Az Ige szerint az advent a cselekvés ideje. Méghozzá nagyon nehéz munkát kell végezni, utat kell építeni. Egy olyan utat, ami járható lesz, egy olyan utat, ami elvezet a szívünktől Istenig és elvezet a szívünktől a másik emberig. A karácsony titkát az találja meg, aki békességes közösségre tud jutni Istennel és embertársaival. Az advent tehát nemcsak várakozás, hanem cselekvés, útkészítés. De kérdezhetnénk, hogy hogyan?
„Készítsetek egyenes utat Istenünknek a kietlenben!” „Jól készítsétek útját, a vendég már közel…” – mondja a jól ismert református ének is. Istenünk tehát szeretne lakozást venni a szívünkben. Mondhatnám így, hogy a karácsonyt akkor élhetjük meg, ha befogadjuk Őt. Mert nélküle nincs karácsony. De beengedjük-e az életünkbe, a szívünkbe? Rájövünk-e arra, hogy mi magunknak nem tudunk ünnepet kreálni, bármilyen külsőséggel akarjuk is azt megteremteni. Karácsony csak ott lesz, ahol az ember utat készít az Istennek a saját életében, ahol helyet ad a Megváltó Jézus Krisztusnak. Nehéz ez az útkészítés, hiszen be kell látnom, hogy Istenre szükségem van, hogy nélküle nem boldogulok. Ki kell egyenesítenem a gondolataimat, amelyek istentagadásra, nélküle való élésre, akaratának semmibevételére indítanának. Be kell engednem a szívembe, a legbelsőmbe, az érzéseimbe. S valóban a kietlenben kell ezt az utat készíteni, mert a lelkünk, az életünk, az életmódunk, a gondolkodásunk annyira sivár, annyira földhöz ragadt, annyira nem látja és nem ismeri fel az igazi értékeket, hanem beéri silánnyal, utánzattal, hamisítvánnyal.
Az advent tehát először is az útkészítés ideje, idebent a lelkünkben Isten számára. Másodszor viszont útkészítés emberszív és emberszív között. „Emelkedjék föl minden völgy, süllyedjen le minden hegy és halom, legyen az egyenetlen egyenessé és a dombvidék síksággá!” Sajnos az ember nem csak az Isten szívéhez vezető útját torlaszolja el vagy teszi járhatatlanná, hanem a másik ember felé is sokszor járhatatlan ez az út. Az advent annak az ideje, hogy megértsük, hogy csak úgy van igazi karácsony, ha a szívünkbe fogadott Isten megnyithatja a szívünket a másik ember felé is. Még belegondolni is fájdalmas, hogy hányan készülünk úgy a karácsonyra, a szeretet ünnepére, hogy valakivel kapcsolatban düh, harag, keserűség, békétlenség van a szívünkben. Pedig karácsony, az igazi karácsonyi szeretet és öröm megélése ott történhet meg, ahol az ember utat készít a másik embernek.
Egy 12 éves kisfiú mondta a múltkor, hogy gyűlölöm az apámat. Igen, sajnos sokak szívében van ezernyi okból kifolyólag seb, neheztelés, rosszallás, szeretetlenség és végső esetben gyűlölet is szülő, testvér, közeli vagy távoli rokon és régebben barátnak mondott ember felé.
Ha ezzel van tele a szívünk, akkor ilyen szívvel persze hogy nem lehet békés és szeretettelje karácsonyt ünnepelni. Istenünk azt mondja: készítsd az utat! Ha te ástál mély szakadékot valakivel való kapcsolatodban, akkor temesd be ezt az árkot. Ha valaki szántszándékkal, vagy tudatlanul egy halomnyi bánatot és megbántást hordott közéd és maga közé, akkor kezd el azt elhordani. A lényeg az, hogy legyen kész az út, lélektől lélekig, szívtől szívig. Tedd meg, amit megtehetsz, és aztán várj, várakozz, mert „megjelenik az Úr dicsősége”. Ebben az évben is lesz karácsonyi ünnep. De csak azok fogják megérezni melegét, szeretetét és áldását, akik elkészültek az útépítéssel. Mondhatná valaki, hogy van olyan szakadék, amit nem tudok betömni, és van olyan halom, amit senki sem képes elhordani. Hadd mondjam: Nem így van!!! Ha először elkészül az út a szívedben Isten számára, akkor Ő segít neked az útkészítésben embertársaid felé. S ha Ő segít, akkor már nincs olyan, hogy lehetetlen.
Még van néhány nap karácsonyig. Készítsétek hát az Úr útját, dolgozzatok és imádkozzatok emberi kapcsolataitokért, hogy számotokra is megjelenhessen karácsony szent ünnepén az Úr dicsősége. Füle Lajos írja: Egy csillag útnak indul, / egy istálló pedig az ember álmain túl / csodával megtelik. Kívánom, hogy ennek a csodának legyünk mindnyájan átélői a közelgő ünnepen.